A sport meghatározott célú tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése. A kitűzött cél határozza meg a sport jellegét, a sportoló (vagy csapat) képességei és bátorsága mellett. A sport kifejezés a francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik. Angliában a 15. század közepe táján fordul elő először „szórakozás, időtöltés” értelemben. A 16. században már különféle játékok játszására alkalmazták, de főleg a szabadban végzett szabadidős tevékenységekre. Ekkor még sem a görög αγων (agón, verseny, mérkőzés), sem az αθλον (athlon, küzdelem díjért) jelentéseit nem értették bele.

A fotó forrása: pixabay

A sport története az egyes korszakokban

A sport történelmen átívelő fejlődése sokat elárul a társadalmi változásokról és a sport természetéről. Úgy tűnik, a sport magába foglalja az emberi képességek öncélú fejlesztését és a képességek gyakorlati alkalmazhatósága miatti fejlesztését egyaránt. Ebből következik, hogy a sport feltehetőleg az emberiséggel egyidős, és a kezdetektől hasznos módja lehetett a tanulásnak és fejlődésnek. Természetesen ahogy haladunk visszafelé az időben, egyre kevesebb bizonyíték támasztja alá ezt a feltételezést.

Őstörténet

A történelem előtti időkből sok felfedezés – például ausztrál, afrikai és francia (lásd: Lascaux) barlangrajzok – mutat be rituális ceremóniákat. A kormeghatározások alapján van, amelyik lelet több mint 30 000 éves.

Vadló képe a lascaux-i barlangban, forrás: wikipedia

A líbiai sivatagban talált kőkorszaki rajzok más egyebek mellett íjászatot és úszó embereket ábrázolnak.

Maga a művészet nem más, mint példa azokra a tevékenységekre, amelyek nem a létfenntartás problémakörébe tartoznak, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy volt szabadidő az ilyen tevékenységek végzésére. Emellett a rajzok más, nem létszükségnek számító tevékenységeket mutatnak be, mint például a ceremóniák stb.

Albrecht Dürer festménye, a fotó forrása: wikipedia

Ezért, bár az erre vonatkozó közvetlen bizonyítékok száma kevés, arra következtethetünk, hogy már ebben az időben is léteztek sportnak számító tevékenységek. A sport gyökerei összefonódnak az emberiség gyökereivel.

Mezopotámia

A valódi sporttevékenységek első dokumentumai a mezopotámiai eposzokban gyakran feltűnő birkózás. A birkózás folyhatott életre-halálra is, de eldönthettek vele vértelenül nagyobb konfliktusokat is. A Gilgames-eposzban Gilgames és Enkidu többször birkózik egymással, ez a motívum később a görög mitológiában visszatérő elemmé válik, főleg Héraklész birkózásainál.

Héraklész és a lernéi Hüdra, a fotó forrása: Antonio del Pollaiuolo, wikipedia

A birkózáson kívül más mai versenysport az i. e. 3. évezred túlnyomó részéből nem ismert, az egyéb sportok közül a ma sportnak tekintett vadászat létezett még, mint előkelő szabadidős tevékenység. Az i. e. 3. évezred vége felé Urukban már jelen volt az ökölvívás, amit egy agyagtáblán ábrázolt bokszoló pár igazol.

Ókori Kína

Tárgyi leletek és épületek maradványai bizonyítják, hogy Kínában már i. e. 4 000 körül is létezett sport. A kínai sport eredete és fejlődése visszavezethető a korabeli foglalkozásokra, háborúkra és szórakoztatásra.

Falfestmény a Saolin kolostorból, a 19. század elejéről: Saolin szerzetesek harcművészeti bemutatója, a fotó forrása: wikipedia

A gimnasztika népszerű sportnak számított Kína múltjában. Ez ma is így van; a kínai akrobaták ügyessége világszerte elismert.

Ókori Egyiptom

Az ókori Egyiptom sportjai is szorosan kapcsolódtak a mindennapi élet eseményeihez. Egyiptom életében a Nílus központi szerepet játszott és játszik, így nem meglepő, hogy ehhez köthető sportok alakultak ki, mint az úszás és a horgászat. Ezenkívül például gerelyhajítással, magasugrással, birkózással is foglalkoztak. Ez utóbbi a legelső ismert sport Egyiptomban is, az i. e. 25. századi Ptahhotep masztabájában birkózókat ábrázoló reliefek vannak. I. e. 19. századiak az első labdajáték-ábrázolások, i. e. 14. századi az első ismert ökölvívó jelenet Heruef egyik reliefjén. Ugyanitt botvívás is feltűnik. A lótenyésztés és a harci szekér elterjedése után a kocsihajtók versenyei is megjelennek az Újbirodalomban.

Hettita harci szekér (egyiptomi falfestmény rekonstrukciója), forrás: Paul Volz, wikipedia

Ókori Görögország

Az ókori Görögország idején a térségben már jó ideje léteztek a különféle sportok az ókori Keleten, ezek egy részének átvétele és meghonosítása ismét a görög kultúra mély keleti kapcsolatait igazolja. A görögök ősi mítoszaikban és regéikben a testi erőre, ügyességre és ravaszságra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, hőseik, héroszaik egytől egyig kiváló katonák. E tulajdonságok fejlesztésére és összemérésére alkalmazták a birkózást, futást, ökölvívást, gerelyhajítást, diszkoszvetést, és a kocsiversenyeket, valamint olyan versenysportokat, amiket ma már nem űznek, mint a fegyveres futás, a helyből távolugrás vagy az ógörög mintájú sokszor véres és maradandó károsodásokat okozó pankráció.

Pankrátorok egy i. e. 5. századi athéni vörösalakos külikszen, forrás: Marie-Lan Nguyen, wikipedia

A görögök mindig díjazásért küzdöttek e sportágakban, ez volt az athlon (αθλον). A harc közbeni küzdelmet agónnak nevezték (αγων). Az athlon és az agón összefügg, aki az athlonban ügyes, az megállja a helyét az agónban is. Ezért a görög harci szellem elsődleges forrása az athlon volt. A versenyeket általában valakinek vagy valaminek az emlékére rendezték. Ezek legkorábbi szemléltetései a homéroszi Iliaszban olvashatók, például a Patroklosz halála utáni versenyeket, ahol Homérosz nem felejti el lejegyezni a különböző versenyszámok győzteseit és a jutalmukat. Mindig kizárólag az első helyezettet díjazták, a második vagy harmadik helyért semmi sem járt. Csak egy győztes és az összes többi vesztes létezett számukra.

Minószi ifjak ökölvívómeccse (Kr.e. 1500), a knósszoszi palota freskója, forrás: wikipedia

Négyévente megrendezték az olümpiai játékokat, a Peloponnészoszi-félsziget egy kis falujában, Olümpiában. A játékok nem csupán sportesemények voltak, hanem az egyéni teljesítmények, a kultúra, művészet, építészet, és a görög istenek ünnepei. Négy nagy, pánhellén játék volt, az olümpiai mellett az iszthmoszi játékok, a nemeai játékok, és a püthói játékok, de szinte minden nagyobb városkörnyéknek volt helyi versenye is, mint Athénban a Panathénaia, Spártában a Karneia. Ezekből háromszáznál is több volt.

Római bronz reprodukciója Mürón Discobolosának, 2. század, forrás: wikipedia

Mivel a játékok szent eseménynek számítottak, a görögök ez időre beszüntették az ellenségeskedést. Az épp folyamatban lévő háborúkban fegyverszünetet léptettek életbe. A nyilvános kivégzéseket szintén felfüggesztették. A fegyverszünet ideje alatt a békésen, civilizált körülmények között küzdöttek meg egymással. A négy játékszínhely miatt minden évre jutott egy-egy nagy jelentőségű rendezvény. Ezek közül az olümpiai játékok a legismertebbek. Ezeken egy idő után már nem csak sportviadalok voltak, hanem például zenei és versmondás-versenyek, vagy festők versenye.

Modern európai és a világsport fejlődése

A sport az ókori olimpiáktól napjainkig egyre jobban szervezetté és szabályozottá vált. Az élelemszerzéshez és túléléshez szükséges tevékenységeket, mint a vadászat vagy a horgászás, egyre inkább a versenyzés vagy a kikapcsolódás kedvéért űzték. Az ipari forradalom és a tömegtermelés megjelenése több szabadidőhöz is vezetett, amely lehetővé tette a tömeges hozzáférést a sporthoz, mind nézőként, mind sportolóként.

A modern sportokat nagy fokú szervezettség és bonyolult szabályok jellemzik, forrás: wikipedia

A tömegtájékoztatás és globális kommunikáció megjelenésével ez a trend tovább folytatódott. A professzionalizmus uralkodóvá vált, ezzel tovább népszerűsítve a sportokat. Napjainkban egyre népszerűbbé válnak a veszélyes és extrém sportok, amelyek a mindennapi élet rutinjából való elmenekülés lehetőségét kínálják.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Diego F. Parra / pexels.com